A gyűjtőpont blog célja az adománygyűjtéssel és -elosztással kapcsolatos információk megosztásán túl, hogy olyan történeteket, akciókat, működő gyakorlatokat is bemutasson, amelyek és akik más emberek, sőt, mindennapjaink jó irányban történő fejlődéséhez is hozzájárulnak. Szeretnénk, ha nem maradnának rejtve a köztünk élő, mégis kiemelkedő személyiségek sem, akik mások javát kívánják önzetlenül szolgálni.

Ilyen személyiségről olvashattok a nol.hu egyik cikkében, amely egy paksi asszony portréját mutatja be, aki a daruk világából történt nyugdíjba vonulása után aktivizálta igazán energiáit: saját elhatározásból kezdett ingyen ebédet osztani a városában élő emberek számára, majd másokat is fellelkesítve és bevonva az ország másik végébe juttatott el nyitott garázsából adományokat az árvízzel sújtott területeken élők számára.

"Valójában Annának hívják, pontosabban mondva, Ancinak. Ez a név még abban az időben ragadt rá, amikor az atomerőműben dolgozott, és egy csoportban hat asszonyt hívtak Annának. Így lett ő Anci, a darus. Miután Pakson a legtöbb család kötődik valamilyen módon az erőműhöz, Anciként ismerték meg a városban is. Nyugdíjba vonulása után alkalomszerűen főzni kezdett a helyi hajléktalanoknak, majd jött a karácsonyi, később a húsvéti adománygyűjtés. Paks központjában hovatovább megszokott látvánnyá vált, hogy a városi múzeum előtti téren Molnár Imréné adományokat és saját kezűleg főzött ingyenebédet oszt a rászorulóknak. Évek alatt így lett darus Anciból kisvárosi Terézanyu."

Folytatás ITT.